Egy titokzatos helyen ünnepli 60. születésnapját Galambos Lajos

Szeretteitől távol, egy titokzatos helyen ünnepli 60. születésnapját Galambos Lajos. A Dáridó koronázatlan királyának élete sokat változott az elmúlt harminc évben, mióta reflektorfényben éli a mindennapjait. Így semmi másra nem vágyott jobban, mint egy kis magányra. Mint kiderült, évek óta egyedül él, s nem is gondolja, hogy bárki megérthetné, mi zajlik le benne.

Az ünneplést keserédessé tette, hogy távollétében a múlt héten közel egy tucat adónyomozó csapott le a birtokukra céges papírok után kutatva.

– Úgy szoktam fogalmazni, hogy „monogám” életet élek. Nyáron kiköltöztem a birtokunkon található csónakházba, mert rájöttem, hiába van óriási kúriánk, hatalmas házunk, a víz közelsége és az egyedüllét tölt már fel – kezdte lapunknak Lajcsi. – Húztam egy határt. Nem kellenek új barátok, arra sincs szükségem, hogy a sok álságos érdekember köszöntsön a születésnapomon, ezért vonulok el. Más életet akarok élni, mint eddig.

Lajcsi közel harminc éve házas, Boglárka mellette volt jóban és rosszban is. Három gyermekük van: Boglárka, István és Lajos, nekik is van házuk a saját tó partján, kéthetente együtt ebédelnek édesapjukkal, aki hatvan év tapasztalatát próbálja átadni nekik.

– A feleségem és a gyerekeim nem értenek egyet azzal, hogy ilyen nagy betekintést engedtem a magánéletünkbe. Ám aki a színpadon komédiás, annak az életben is azzá kell válni. A rajongóimnak köszönhetem a karrieremet, az anyagi javakat, azt, hogy a gyerekeimnek megadhattam mindent, ezért igenis joguk van belelátni abba, hogyan élek – folytatta Lajcsi, aki őszintén mesélt a magányosságáról is.

– Lehet, hogy önzőnek tűnik, ha azt mondom, egyedül szeretek a legjobban lenni. Nem alkoholista vagy drogos lettem, mint sok más művész, én a magányt választottam. Amikor hazajöttem egy koncertről, úgy éreztem, Bogit nem érdekli az életemnek ez a része. Ennek ellenére nála jobb társat és nagyobb kritikust el sem tudnék képzelni! Egymás után jöttek a gyerekek, és ő velük volt. A színpadon sztár voltam, vastapsot kaptam, majd hazaértem és várt a magány, ez nagy váltás. Nem tudtam ezt megosztani senkivel, ebben senki nem lehet partner. Tudom, jobb lett volna neki, ha többször vagyok itthon, amikor kicsik voltak a gyerekek, de nekem akkor az volt a feladatom, hogy koncertezzek.

Lajcsi karrierje elején parkolókban zenélt, az autója csomagtartójából adta el a kazettákat, a CD-ket, majd elindult a Dáridó, amelynek adásait milliók nézték, ám a hirtelen jött siker nem volt rá jó hatással.

– A világ legjobb trombitása akartam lenni, űztem a sikert. Nagyon sok évig vágytam rá, amikor pedig jött, függővé tett. Sofőröm volt, mert nagyzolni akartam, fontosnak tűnni, ráadásul olyan hatalmas autót vettem, hogy parkolni sem lehetett vele. Megváltoztam, kifordultam önmagamból – ismerte el. – Akkor még élt apám, sosem felejtem el, ahogy mondta: „Kicsi vagy te ehhez, fiam!” Szólt, hogy nem jó irányba megy az életem, nem szabad elfelejtenem, honnan jöttem. Figyelmeztetett: még mindig az a soroksári kissrác vagyok, aki régen.

– Már kevesebb van hátra, mint amennyit megéltem. Nem akarok megfelelni senkinek, és azt sem, hogy bárki miatt változnom kelljen, mert nem fogok. Egy év alatt két barátomat is elveszítettem, Balázs Fecót és Gesztesi Karcsit. Mindkettejükkel szó volt közös munkáról, de addig halogattuk, hogy az ígéretemet nem tudtam betartani. Ez ráébresztett arra, nem szabad semmit halogatni, a percnek, a pillanatnak kell élni, és ezt is teszem!

További bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.